LYR X

Ezen podcast indításában nem kis önzőség is szerepet játszott, hiszen az általam érdekesnek talált emberek számomra fontos kérdésekkel faggatása mellett a saját szövegeimre való figyelemfelhívás is cél volt. Most elérkezett az idő az évadzáró epizódhoz, ahol is bezárul az első kör minden értelemben, mert most a kezdő lépésnél is kezemet fogó barátom, Áron Andris bombázott engem a The Southern Oracle nevű zenekarom “Skypusher” című dalának szövege kapcsán. Ezzel a talált, süllyedt torpedó játszma lépéssel nagyon jól ráérzett az ügyre, ugyanis ebben szinte minden olyan téma szerepel, amiről legtöbbször írni szoktam. Kinyitotta a gondolatcsapot a fejemben, a zenekaros dolgok szinte minden szegmensére kitértünk egy igen hosszadalmasra sikerült bármiféle kötöttség vagy feszengés nélküli elmézgetés keretein belül.

Itt a dalszöveg:

“evil is the root of all money growing from the blackest soil. no way to cut it. od’d on reign. selfish axe bleeds out cocaine. mind awake, body asleep. chaos between periods of space. snow white doves circling around, shitting all over your cameras. cctv in operation, recording feedstock for the mixture. censured, cut, teased and victimised. screening in hd to paralyse. like miracles on a church ceiling, or as demons who live in basements merging in the darkness. it's a post apocalyptic nightmare. number of the beast is no more 666, only 1s and 0s, countless digits. leaders of tomorrow shaping the world for us. cgi tanks fighting wars that are already lost. the king has his reign, then he dies, the only question is: on his knees or standing tall? heavenwards. neon gods. i keep pushing towards the sky, just keep talking you rat fucks."

Ezen a linken pedig a szám.

A mai műsor egy kissé rendhagyó, hiszen a vendégem a szövegírás és egyáltalán zenekarozás elején jár, viszont pontosan ezért tartottam fontosnak és érdekesnek, hogy elkészüljön ez az epizód hátha meghozzuk a kedvét azoknak a hallgatóknak akik fontolgatják belevágjanak-e (spoiler alert: mindenképpen). Szóval beszélgető partneremet azok ismerhetik főként, akik a zenei szakmában mozognak, mert részese ő ennek a világnak már jó ideje, csak épp a színpad túloldalán, hiszen a Fish! road-jaként tevékenykedett hosszú éveken át és persze koncertre járó kolléga, akinek a zene fontos szerepet játszik az életében, ezt a szórakoztató férfit pedig úgy hívják Dajka Bálint. Bálesszal az említett kulisszák mögötti munkák révén ismerjük egymást, mindig öröm vele találkozni és beszélgetni, bele tudunk merülni a témákba. Most sem volt ez másképp, zenekart indítani rendkívül izgalmas, szövegírásba kezdeni pedig kemény dió, ilyesmikről elmézgettünk a nem régiben alapított Shosanna The Shrike névre keresztelt bandája és az “Ode To The Loyal” című első számuk kapcsán, ami napokban fog debütálni.

Itt a dalszöveg:

“Kill their faith
And their lives
Destroy the church of the weak and the slave
No one asks
Your master's lies
Point at your enemy
And you will rise
I am all that your father denies
This is the price of your salvation
You sacrificed all of the children
But cannot escape your destiny

Ode to the loyal
Blood of the true

Kill them all
Follow the fuckin leader!
We all got these issues!
We are fuckin untouchable!”

Itt pedig a zenekar elérhetőségei:
https://www.instagram.com/sts.metal/
https://www.facebook.com/stsmetalband/

Mai vendégem a magyar hardcore közeg egyik legfontosabb zászlóvivő zenekarának, a Satelles-nek az énekese, Bokis Balázs volt. Visszamentünk egészen a zenekar alakulásáig, ami a felgyülemlett gitár riffek és dalszövegek köré épített brigád azonnali termékenységéből fakadóan konstans halad előre. Szinte óramű pontossággal íródnak egymás után a lemezek, viszont kicsit sincs izzadság szaguk, sőt nagyon is érződik a lendület, a szorgalom és a kifejezési vágy tökéletes összhangja mind a zenei oldalon és a szövegek terén is. Érdekes háttér infók, munkafolyamatok és a zenekar összekovácsolásának szakaszai a banda ars poeticájának mondható “The Wolf You Feed” című daluk körül mozogva.

Itt a dalszöveg:

“My alliance with the moon concluded in the dark,
haunted by hate caresses with the wind of change.

Have you ever felt yourself like a lonewolf,
married with the night?
Alone in the wild, son of no one, homebound to nowhere,
(who) just needs someone who cares.

You become the wolf you feed - it depends which hand gives you the meat.

Being a lonewolf,
be a nightcrawler.
Lurking in the shadows,
became one with darkness.

The chance is in your hand to break up with the dusk,
fill yourself with strength, and become the leader of the pack!”

Itt pedig a link a dalhoz.

Ma újra dupla vendéggel jelentkezem, ráadásul először a műsor folyamán egy tényleges összeülés keretein belül. A két jómadár nem mai bútordarabja a magyar zenei szakmának, rengetegszer találkozhattatok már velük különböző berkekben, személy szerint pedig az egyik legkedvencebb hazai zenekarom, a Shell Beach alapító gitárosa Somló Pál és a friss lendületért felelős 3 éve énekesi pozíciót betöltő Bodóczy Zoltán barátaimmal elmézgettünk egy igazán kötetlen epizódban. A 2016-os kislemezük óta nem jelentkeztek új anyaggal, több tagcserén is átestek, viszont Undos csatlakozásával megindult egy új korszak, aminek az első mérföldköve a jövő év elején megjelenő harmadik nagylemezük lesz. Boncolgattuk a dalírási folyamatokat és a szövegek szimbiózisát, miként inspirálták egymást tudat alatt és hogy mik a tervek zenekar reneszánsza kapcsán. A választott dal a “Hero” volt, de kitértünk az teljes anyag koncepciójára, valamint tömérdek sztorit is felemlegettük és még egy kis encore becsúszott akkora volt a lendület.

Itt a dalszöveg:

“Is this my voice echoing in my head
Bouncing ‘round
Poking my mind, demanding answers
All the time

Still that same voice
Screaming in my head
Searching for answers
Might be coming
From above

It seems to me that I disappear
before your eyes
Your love is so bright
It completely burns me
I must hide

This one last word
Screaming in my head
Nothing to wonder ‘Cause I burned every
Bridge we built! We built!
I burned the bridge we built!

‘Cause you
You should’ve known, but I kept it
I did not care to admit
I was not over my painful past
Yeah you didn’t know

Baby I was born too cruel
And I have not been hurt so far
I understand
if you don’t want to know
Where I hide

This one last word
Screaming in my head
Nothing to wonder
‘Cause I burned every
Bridge we built! We built!
I burned the bridge we built!

‘Cause you
You should’ve known, but I kept it
And I did not care to admit
But you, you’ll get better
So soon much better then me
You’ll get better
And you, you will not hear
You will not hear!
You will not hear!
From me!”

Itt pedig a dal egy nagyon pöpec klip kíséretében.

Mai vendégem neve vagy legalábbis arca biztosan ismerős lehet azoknak, akik az elmúlt 10 évben Budapesten és vonzáskörzetében keményzenei koncerteken megfordultak. Ez a srác az egyik alappillére a magyar underground-nak, szívét lelkét beleteszi, hogy életben tartsa és pár éve egy zenekart is verbuvált a hasonló eszméket képviselő barátaival Still Cold néven, tehát a beszélgető partnerem Fekete Márk. Elmézgettünk, milyen volt bekerülnie ebbe a közösségbe, mit jelent neki a hardcore és ezen keresztül a benne kavargó gondolatokat hogyan írja ki magából, illetve hogy ez milyen összhangban működik a zeneszerzéssel. A dal pedig amit választottam az “Arista” címet viselni, a leírásban lévő linkre kattintva tudjátok meghallgatni.

Kis zenekarok is legalább akkor odaadással vannak a művészetükért, fontosnak tartom, hogy ezt támogassam amiben csak tudom, például, hogy teret kapjanak ebben a műsorban, főleg amikor még mindig nagyon gyenge lábakon áll a nem egészen két évvel ezelőttig hatalmas energiával működő zenei közösség.

Itt a dalszöveg:

“The earth has a distortion curse
humanity cast it itself
and there will be no (more) suffer
when it all comes to an end

blind leading the blind
and no one shows the right path
instinctively follow each other
walking down the edge

i can't scream so loud
that shows how bad i'm hurt
Humanity

Face the judgement!”

Ez pedig a link ahol eléritek a dalt.

Ismét egy különkiadással jelentkezem, ahol a vendégem a magyar grafikus szakma egyik legkiemelkedőbb színfontja és az én személyes kedvencem, akivel hosszú évek óta nagyon jó barátok vagyunk, az ismeretségünk pedig zenei körökből fakad, hiszen a Hope The Last és később az Our Youth zenekarok gitárosa volt, ez a remek fickó pedig nem más, mint Barna József.

Szabadúszóként például olyan zenekarokkal dolgozott már, mint a Subsrcibe, a Grenma, a Prosectura vagy a Junkies, de neki köszönhető a Fishing On Orfű fesztivál arculata is, valamint a Bravo és a Rockstar magazinok és még sorolhatnám.

Mivel a műsorban rengetegszer megemlítettük különböző epizódokban, arra gondoltunk dumálunk egyet milyen is zenekarokkal dolgozni grafikusként, miként befolyásolják a szövegek a munkafolyamatot és a végeredményt és persze egy csomó ehhez kapcsolódó sztorit is felemlegettünk.

BROWN GRAPHICS:
Facebook & Instagram

Mai vendégem az új vonalas metál zene hazai feltörekvőinek egyik kiemelkedő alakja, a zenesulis barátokból nem is olyan régen verbúválódott Tiansen zenekar énekesnője Radó Éden. Beszélgettünk arról milyen is egy kezdeti lendületben lévő zenekarnak a pandémia által visszafogottan megállni a helyét, fenntartani a közönség és saját maguk lelkesedését, kreatívnak maradni és tervezni a bizonytalan jövőt. Az általam mindig is nagyon érdekes zene és szövegírási folyamatok mellett szó volt kétnyelvűségről, vallásról és világnézetekről az amúgy is mögöttes tartalmakkal bíró dalszövegei közül a számomra szívügyként kezelt Föld bolygóhoz való viszonyokról a “Nobody Talks” című számuk kapcsán.

Itt a dalszöveg:

“By the time we forgot
Who carries endless life in herself
Who’s flesh we’ve burnt down
And in her poisoned lungs the innocents drown

Time to look around
Keep what’s left and survive
Let’s create who created us
Time to look around
We are laying on the ground
It’s a farewell we all go under!

How big how monumental
How long can we call this to our home
And when we all fall
And look for reason
Nobody talks
Nobody talks

Time to look around
Keep what’s left and survive
Let’s create who created us
Time to look around
We are laying on the ground
It’s a farewell we all go under!

Ash will turn from green to grey
And our footsteps won’t remain!

Time to look around
Keep what’s left and survive
Let’s create who created us
Time to look around
We are laying on the ground
It’s a farewell we all go under!”

Ezen a linken pedig meg tudjátok hallgatni a számot.

Mai vendégem az Egri underground zenei élet rendkívül fontos alakja, aki ’99 óta nyomja a dallamos punkot gitáros-énekesként, a számomra egyik legkedvesebb Szükségállapot nevű zenekarban, ez a valaki pedig nem más, mint Mikó László. Lacival a 2000-es évek második felében sokat nyomultunk együtt, ugyanis akkoriban az Eger-Mezőtúr-Szeged bermudaháromszögben rengeteg zenekar és ezáltal nagy közösség mozgott az emo irányába, amit akkor legalább akkora divat volt utálni, mint szeretni. Viszont a szokásos felszín alapján megítélt és sokszor teljesen másnak beskatulyázott stílus több volt annál, mint amit rá akartak húzni a pop kultúra által. Nosztalgiáztunk kicsit, átbeszéltük a zenekar teljes munkásságát és Laci hangmérnöki ambícióihoz jutottunk, amit egy nemes cél vezérel, méghozzá a közösség fenntartása az egyre nehezebb helyzetben. Önmagunk fejlesztése jeligére a középpontban pedig a “Lehetnék” című dal szövege került.

Itt a dalszöveg:

“Én tovább lépek, mert nem maradhat itt semmi,
persze könnyebb siránkozni és az egészet úgy hagyni,
hagyni megrohadni. Még nem készültem fel,
még tele vagyok reménnyel, nem esek pánikba még akkor sem ,
ha elveszett minden. Nézz csak rám, úgy érzem visszahozhatnám
és újra a boldogság gyümölcsét foghatnám.
Lehetnék űrhajós, aki először jár az univerzum szélén,
kiválasztva enyém a dicsőség,
vagy lehetnék pénzéhes ügyvéd,
álszent aki semmi jót sem tett még,
de én egyik sem lettem azt hiszem ez a végzetem.
Mellettem gyerekként játszol, mintha nem lenne semmi nehéz, csak mert
természetes neked egy segítőkéz.
Gyere fogd meg most mind a két
kezem és én nyújtom neked ,
csak úgy, mint a lelkem.”

Itt pedig a link a dalhoz egy fasza klippel.

Mai vendégem a kemény zene igazi szerelmese, aki még abban az időben kezdett el ilyen koncertekre járni, amikor lányokkal csak elvétve lehetett találkozni és leginkább fiús közeg volt, de ez egy cseppet sem tántorította el, sőt. A psychobilly szcénában lelt először befogadó emberekre, ahol dobosként kezdett tevékenykedni, majd innen nőtte ki magát és alapította meg saját punk rock zenekarát, a The Hellfreaks-et, tehát a tiszteletre méltó hölgy nem más, mint Radnóti Zsuzsa. Elképesztő kitartásának gyökeréig visszamentünk, ami egészen kiskorából ered, ahogyan a többnyelvűség is. Ezekkel felvértezve az elmúlt 10 évben a zenekarával többször körbejárta Európát, sőt még Amerikáig is eljutottak. A kapcsolatépítés mestereként volt már több kiadójuk, de most egy igazán nívós nemzetközi brigád állt mögéjük, amihez, mint kiderült még én közrejátszottam. Szóval ilyen ehhez hasonló dolgokról elmézgettünk a “Tabby” című dalszövege körül mozogva.

Itt a dalszöveg:

"You end up goddamn boring
If you’re still ignoring
What happened to the kid in you
You think it would be crazy
But it is just damn lazy
Take a risk, do something true!
Do you hear me? Hey, listen good!
Quiet words can get misunderstood
Do you hear me? Hey, you have stripes too!
Cat or tiger, who are you?

I can’t swallow the part
That might break your heart
But you’re learning too slow
Your head hangs too low
Let me hold your chin up for good
Joker or King
The braver will win
But big men will try to prove
That cards can’t get laid out by someone like you
Follow me down on my knees
I hope you like it more than me

No pressure, no diamond,
No no, don’t enjoy the silence
Make them talk about your choice
Why do you feed dreams
That are never involving you?
How will your movie end
If you are always just a preview?
The only thought that you should fear
“Fuck my life! Why am I still here?”

A linken a dal egy menő klip kíséretében.

Mai vendégem az underground zenei szféra pop ikonja, aki ugyan nem lett a Headbanger’s Ball műsorvezetője, de az országot képviselte már fehérnemű cég arcaként, zenélt sokezer ember előtt és tévés díjat is magáénak tudhat a zenekarával, ami a saját nevét viseli, de mégis egy tökéletes összhangban működő egységet alkot. Sztorik a konyhapadlón írt dalokról és a művészi klipek bonyodalmas háttérmunkálatairól, külföldi tervek a pandémia idején írt dalok felvételeihez és még sokmindenről elmézgettünk Korbucz Sonyával, a SONYA zenekar “Kripta (Tales Of Youth)” címe szerzeménye körül mozogva.

Itt a dalszöveg:

“There's the sun they feel
Lay to burn your lies
Let the cold find blind eyes
Then let it go

(We've) Finally seen that light
Finally stopped all the crime
There is hope, hope

There's a crow
Which is hold
inside my soul
And it keeps
all the sorrow till
you detest all bliss
We will avoid the black hole

There's the sun in their minds
Tend to fit the line
Let the cold find blind eyes
There's hope, hope

There's a crow
Which is hold
inside my soul
And it keeps
all the sorrow till
you detest all bliss
We will avoid the black hole

Somewhere, so deep down my dreams will free minds
Someday we will be fine, your dreams will be mine
Somewhere so deep down, our wings will free minds

Somewhere, so deep down, my dreams will free minds

There's a crow
Which is hold
inside my soul
And it keeps
all the sorrow till
you detest all bliss
We will avoid the black hole."

Itt pedig a link a dalhoz és kliphez.